Nem, nekem sem megy… hiába tanulok és fejlesztem magam… én sem vagyok mindig jól… és ha ilyenkor jön egy hisztiroham, akkor az nálam is borít mindent. A mostani bejegyzésben a lefelé menő negatív érzelmi spirál útját olvashatod el, mely neked is segíthet elfogadni, hogy igenis, anya is lehet szarul és Bővebben…
Neked ismerős ez a szó? Ha egyáltalán nem, akkor te valószínűleg nem tanyán, nem falun nőttél fel és a szüleid nem mezőgazdasággal foglalkoztak… És ezzel nincsen semmi baj, hiszen nem vagyunk egyformák… ami sokkal inkább baj, hogy felnőttként felnőtt embereket nem vagyunk képesek elfogadni olyannak, amilyenek. A mostani bejegyzésem is Bővebben…
Berakom ide is a karácsonyt legjobban jellemző fotót, amit csak csinálhattam… Igen, ott középen a gyerekem fekszik, mert halálosan elfáradt a fenyőfa díszítésben 🙂 Ő, ha a kronobiológiai elemzését nézem, fizikai síkon melankolikus gyerek – ami azt jelenti, hogy se ideje se türelme se ereje semmihez, tehát nagyon gyorsan eltereli Bővebben…
Hát nem olyan, mint a nagykönyvben :). Az én kislányom nem szokott beteg lenni, és betegség tudata sincsen – mondjuk nekünk sem. Ha valamit elkap, akkor arra úgy tekintek, hogy jött, és megy is, tehát igyekszem nem túlgondolni a dolgot. Persze, amikor hajnali egy órakor arra ébredsz, hogy „Anya, fáj Bővebben…
Egy biztos, hogy borzalmasan nehéznek tűnik lekötni őket, főleg akkor, ha te más karakter vagy, mint a saját gyereked. Hogy ezt honnan tudod? Erre tökéletes a kronobiológia módszere, mely nem téved, mely sosem téved. A kronobiológia választ ad arra arra, hogy valójában milyenek vagyunk, és a milyenségünket, alapvető tulajdonságainkat hogyan Bővebben…
Már akkor sejthettem volna, amikor az első szülinapjára akartunk készíteni beállított fotókat: ez Villővel nem fog menni. Akkor készültem: vettem ruhát, rendeltem plusz tortát, amit szét lehet kenni, de bármit is csináltunk, semmi sem alakult úgy, ahogyan én elterveztem. És itt a fő hangsúly az eltervezésen van! Mert hisz anyaként, Bővebben…
Ez az a kérdés, ami miatt sokszor annyira szarul éreztem magam, hogy napokig nem tudtam visszazökkenni a rendes ritmusomba.Veszekedtem magammal, büntettem magam, és haragudtam magamra, mert hogy ott volt a régi érzés, gondolat, terv inkább, hogy nekem minimum 5 gyerekem lesz, de mellette meg a tapasztalás, a mindennapok Villővel, ami Bővebben…
2015. december 24-én kezdődöt a kaland, ami még mindig nem ér véget, és csak egyre meredekebb lejtőkre és egyre magasabb emelkedőkre jutunk el. Villőnek hívják. Azt, hogy így fogják hívni, már 2008-ban tudtam. Akkor Londonban dolgoztam, Golders Greenben egy zsidó hamburgerezőben, ahol egy magyar lány néha besegített. Ő volt Villő. Bővebben…