Berakom ide is a karácsonyt legjobban jellemző fotót, amit csak csinálhattam…
Igen, ott középen a gyerekem fekszik, mert halálosan elfáradt a fenyőfa díszítésben 🙂
Ő, ha a kronobiológiai elemzését nézem, fizikai síkon melankolikus gyerek – ami azt jelenti, hogy se ideje se türelme se ereje semmihez, tehát nagyon gyorsan eltereli valami a figyelmét, nincs kitartása, nincs ideje semmire…
Magyarra lefordítva, őt mondhatják vagy hiperaktívnak vagy figyelemzavarosnak… mindegyis, nem az a fajta, akit hosszú időre – mit mondok, hosszú???? – nem lehet lekötni 5 percnél több időre… tényleg nem, én tanúsíthatom…
Szóval ő az, aki ha elkezd valamit, 2 perc múlva már halálosan megunta, elfáradt, és már mást csinál, és el is felejtette, hogy mit kezdett el csinálni korábban…
Mondhatom, nagyon jónak ígérkezik velem minden program, hiszen tartósan nem lehet semmit sem tervezni vele, tehát a karácsonyt sem! Márpedig az veszélyes üzem… jönnek a rokonok, sokan leszünk, felborul a rend…
Ja, és nem írtam, hogy ehhez jön egy erős szenvedélyes érzelmi sík, ami azt jelenti, hogy ő az, aki hihetetlen módon hangosan éli az érzelmeit: ha sír, akkor zeng a ház, ha nevet, akkor teli torokkal…
Gondolhatod, hogy milyen szokott nálunk lenni egy elesésből származó sírás… kb megsüketülök és mindenki körülöttem!
Na, szóval karácsony!
Elég jól sikerült!
A titok?
Semmi, csak én!
Én jól voltam, én nyugodt voltam, és tudtam, hgoy ki milyen karakterű, és mit kell tennem azért, hogy mindenkinek jó legyen a napja.
Mivel régebben kényszeresen meg akartam felelni annak az elvárásnak, hogy legyen együtt a család, így persze, hogy szarul sült el minden. Ma már nem… nem érdekel és nem is foglalkozom ezzel, ha valaki jönni akar, had jöjjön, ha nem akar, akkor nem fogomr forszírozni, hogy miért nem. Tudom, hogy ha én jól vagyok, ha én nyugodt vagyok, akkor Villő is kiegyensúlyozott, és akkor baj nem lehet.
Hogy lehetséges ez?
Hosszú és néha nagyon fájdalmas munkával…
És persze sok-sok figyelem és fegyelem!
Napi szintű önmunka és napi szintű Intuyching, és megadni magamnak, amire nekem van szükségem, és nem elvárni mástól, ami nem megy a másiknak.
Nem mondtam sok dolgot, nagy dolgot sem, viszont ez így van!
Ha tudod, hogy milyen a gyereked, mi az, amitől borul a bili, akkor előzd meg!
Ha már jön az a bizonyos f..svonat, akkor gyorsan csinálj egy levezető sínt, és irányítsd oda a vonatot, hogy te kevesebb stresszel vészeld át!
Egyszerűen beszélek itt, de hidd el, én is megjártam a poklot, és tudom, hogy nem egyszerű. Sőt, néha nálam is elszakad a céran, és érzem, hogy a stressz ránt be, és visz lefele, ahol már nem vagyok önmagam, csak a szart érzem és látom magam körül! De! Tudom, hogy ez csak ideiglenes! És van megoldás! Hogy mi?
HÁLA és HÁLA és HÁLA!!!
Csak ez tud neked is segíteni!
A hála a legmagasabb szintű rezgés, és ha hálát adsz, egyszerűen és gyorsan ki tudod magad rántani a szarból!
Ha hálát adsz, akkor nem látsz semmit sem olyan rossznak már.
Ha hálát adsz, a rossz eltörpül, hiszen látod, hogy mi mindened van! És igen, mindened megvan!
Próbáld ki!
Nem kell más, csak vonulj el, menj el sétálni, vagy ülj be a wc-re, a lényeg, hogy ne halld a gyereked hangját és ne legyen körülötted senki, és adj hálát azért, ami eszedbe jut? a két kezedért, hgoy tudsz fogni, hogy a szemedért, hogy látsz, … bármiért, és figyeld meg, hogy utána mennyivel jobb és szebb minden!
Működik, hidd el!
Csináld mindig, ha érzed, hogy minden szar körülötted!
