Többemberesgyerek

Hát nem olyan, mint a nagykönyvben :).

Az én kislányom nem szokott beteg lenni, és betegség tudata sincsen – mondjuk nekünk sem. Ha valamit elkap, akkor arra úgy tekintek, hogy jött, és megy is, tehát igyekszem nem túlgondolni a dolgot. Persze, amikor hajnali egy órakor arra ébredsz, hogy “Anya, fáj a hasam'”, akkor igenis komolyan veszed.

Nos, náluk is így történt. Egy este nem voltunk együtt a gyerekünkkel, és másnap hajnal egy órától egész nap, kisebb megszakításokkal hányt… mindent… de! nem volt betegségtudata, és nem is nagyon látszott rajta.

Elég nehéz volt – és hangsúlyozom – nekem a nap, mert mindig arra figyeltem, hogy mikor kell hánynia, ezért nem is nagyon tudtam a napi feladatokra gondolni, mert azért picit aggódtam… ha egy évvel korábban történik ez, akkor halálra aggódom magam, hogy mi baja van, mi a gond, de ma már nem aggódok ennyire. Hogy miért? A bejegyzés végén elmondom a titkot 🙂

A gyerekem napja egyébként normális volt: futott, szaladt egész nap két hányás között, irányította a két bébiszittert, akik alig tudtak lépést tartani vele, játszott, kiabált, visított, énekelt… tehát kb mindent, amit egy többemberes gyerek szokott – vagyis ő szokott.

Egy több emberes gyerekkel egy napot betegen eltölteni csak a szülőnek nehéz, a gyerek meg sem érzi, fut és játszik ugyanúgy, mint a többi napon.

Hát nem ilyen egy beteg gyerek 🙂

Aznap este én még elmentem egy találkozóra remélve, hogy a gyerekem már nem fog hányni… de mégis… és ilyenkor elgondolkodtam, hogy nem nekem szól a betegsége? Nem azért hány, mert én nem vagyok ott?

Ekkor nem vettem elő az Intuyching®™ táblázatrendszeremet, mert hulla voltam az éjszakai nem alvástól, de tudtam, hogy másnap muszáj megnéznem az okokat.

Vasárnap kevésbé volt unalmas a nap: betegség tudata tovább sem volt a gyerekemnek, ugyanúgy tolta a műsort, ahogyan szokta: futott, négykézlábazott, visított, hisztizett, kiabált és néha játszott. 

A hasmenés csak a hab volt a tortán, mert akkor muszáj volt rá figyelni, nehogy baleset legyen a gatyóba 🙂

A napi tervünk is borult: muszáj volt a nagyit áthívni ahelyett, hogy mi megyünk át ebédre. Szegény nagyi teljes készültségben eltöltött 3 teljes napot az unokájával… szerintem azóta is piheni ki az örökös teljesítést :).

Az Intuyching®™ táblázatrendszere lehetővé teszi számomra, hogy ha esetleg a betegség be akar kopogtatni hozzánk, akkor megnézzem, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy könnyedén tudjunk a helyzetből kilábalni, és se Villőnek se nekem ne okozzon nehézséget a helyzet. Ha például hányás a téma, akkor arra kérek átalakítást, hogy mindannyiónknak könnyedén teljen a nap, és ne rettegésben, hogy mikor jön a következő rohanás a wc-re.

Az én gyerekem nagyon ritkán beteg. Igazából ezeket nem is hívnák betegségnek, inkább figyelemfelhívásnak valamire, amiben hiányt szenved… hiány számára az, ha nem kapja meg a kellő figyelmet, és most nem kapta meg tőlem… tudom, hogy ez az oka, de nem tudok sajnos mindig vele lenni, és nem is akarok – valljuk be őszintén. 

Nekem és nekünk is kell pihenő, mert fáradunk, és egy többemberes gyerek iszonyat energiát követel meg mindenkitől… 

Amint fentebb írtam: egy éve még tragédiaként élem meg ezt a hétvégét és még a gyereket is hibáztattam volna, de azóta nagyon sokat tanultam, és használom az Intuyching®™ táblázatrendszerét, ami segít másként nézni a dolgokat, és segít a félelem energiájából érkező dolgokat átalakítani, és könnyedebbé tenni a napokat.

Sokkal, de sokkal higgadtabb vagyok, másként látok mindent, az adott helyzetet elfogadom, és nem lázadok ellene – bár vannak rá még példák, hogy ez nekem sem megy – de annyira sokat segít, hogy van egy eszköz, amihez nyúlhatok, ha érzem, hogy gond van, ha érzem, hogy segítségre van szükségem.

Előveszem az ingám, kinyitom a tabletem, és máris a Mester táblán találom magam, ahol az inga vezet is engem a megoldás felé. 

Ha szeretnél többet tudni az Intuyching®™ módszeréről, kattints a lenti gombra.

Kategória: mindennapok