Egy biztos, hogy borzalmasan nehéznek tűnik lekötni őket, főleg akkor, ha te más karakter vagy, mint a saját gyereked.
Hogy ezt honnan tudod?
Erre tökéletes a kronobiológia módszere, mely nem téved, mely sosem téved.
A kronobiológia választ ad arra arra, hogy valójában milyenek vagyunk, és a milyenségünket, alapvető tulajdonságainkat hogyan tudjuk a legjobban kihasználni.
A születés dátumából (év, hónap, nap) kiszámíthatóak egy személy fizikai, érzelmi és szellemi tulajdonságai. Ezek velünk született személyiség jegyek. Nem véletlen, hogy valaki csendesebb vagy harsányabb, ki tudja mutatni az érzelmeit, vagy elfojtja. Valaki azonnal dönt, míg másoknak hosszú hetek, hónapok kellenek a döntéshez. Ezek a tulajdonságok változhatnak a neveltetés, kulturális, szociális környezet, tanulás és tapasztalás hatására 15-50% mértékben, de mindenki akkor van jól, ha a születésekor kapott milyenségét használja az élete minden területén: párkapcsolatában, munkájában, mindennapjaiban.
(Bővebben a módszerről ide kattintva olvashatsz: KRONOBIOLÓGIA )
De hogy jön ide a kronobiológia?
Úgy, hogy ez a módszer tényleg megmondja, hogy milyen karakterű a gyerekem és hogy én milyen karakterű vagyok. A módszer arra is tökéletes, hogy meglásd, miért gondolod többemberesnek a gyereked, miért az szerinted…
Ha azt írom, hogy az én gyerekem melankolikus, az sokat nem mond. De ha azt mondom, hogy gyorsan elterelődik a figyelme, nem köti le semmi sokáig és minden érdekli, sőt, gyorsan elfárad… akkor már jobban le tudod magadnak rajzolni a gyerekem 🙂
Ehhez kapcsolódik egy egoisztikus vezető érzelmi sík, ami a nevéből is mutatja, hogy egy kis vezető alkat: csak azt csinálja, amit ő akar, csak akkor, amikor ő akarja és csak addig ameddig ő akarja… Ebben nincsen kivétel! Sajnos… és pontosan emiatt nehéz vele játszani… nekem is…
Na, de mégis, hogyan tudom lekötni a fentiek ismeretében?
Mivel szeret középpontban lenni – hiszen egoisztikus vezető, hagynom kell, hogy ő mondja meg, hogy mit játsszunk…
Sokáig tartott elfogadnom, hogy nem, nem erőltetek semmit, hanem meghallom, hogy ő mit akar, hogy ő mit akar játszani!
Igen, sokszor fárasztó a szülőnek, hogy mindig ugyanazt és ugyanúgy, és főleg úgy, ahogyan ő akarja… valamikor megy, de valamikor nekem is borzalmasan nehéz…
Miért nehéz játszani egy többemberes gyerekkel?
- Mert mindig ugyanazt kell ugyanúgy.
- Mert jó lenne olyan játékot is kipróbálni, amit ajánlanak a korosztályuknak.
- Mert – sajnos ez egy igen erős hitrendszer… – a korosztálya már tud azzal a bizonyos dologgal játszani.
- Mert neked jó lenne, ha azt játszanál, ami neked kedves játék, pl. puzzle.
És még sorolhatnám az okokat… de a többemberes gyerekek pontosan ilyenek: saját szabályaik vannak, saját elképzelések, és azok nem passzolnak bele a társadalmilag elvárt dolgokba.
Egy többemberes gyerek sosem fog úgy játszani, ahogyan a “normális” gyerekek játszanak, mindent kipróbálnak, mindent máshogy próbálnak ki!
Ezért ne fontos, hogy megismerd a saját gyereked karakterét, hogy le tudd foglalni, és ne akard erőszakkal rávenni, hogy azt csinálja, amit te kitaláltál!
Sajnos, ez is hosszú folyamat, én sem vagyok az út végén még… de a lényeg, hogy így tudunk összecsiszolódni egyre jobban…
ÖSSZEFOGLALVA:
Figyeld a gyereked, halld meg, hogy mit mond, ha még nem tud beszélni, nézd, hogy mi érdekli… és hallgass a szívedre, mert az tudja, hogy mi a jó a gyerekednek!
Plusz, ismerd meg a gyereked szeretetnyelvét, mert az is sokat segít!
Ha segítségre van szükséged, írj nekem! Segítek, akár kronobiológiai elemzéssel, akár azzal, hogy elmondom, mi az ő szeretetnyelve, és mi a tied!
Írj nekem!
