Neked ismerős ez a szó?

Ha egyáltalán nem, akkor te valószínűleg nem tanyán, nem falun nőttél fel és a szüleid nem mezőgazdasággal foglalkoztak…

És ezzel nincsen semmi baj, hiszen nem vagyunk egyformák… ami sokkal inkább baj, hogy felnőttként felnőtt embereket nem vagyunk képesek elfogadni olyannak, amilyenek.

A mostani bejegyzésem is erről fog szólni: miért nem jó, ha egy cégnél és egy társaságban nem fogadják el a sokféleséget és a mindenféleséget.

Szülőként, főleg egy különleges gyerek szülőjeként azt tanuljuk mi is, hogy az emberek sokfélék, és el kell fogadnunk őket olyannak, amilynek, hiszen így lesz az életünk is napról napra könnyebb.

Hogy honnan jön a bejegyzésem ötlete? 

Onnan, hogy bár vállalkozó vagyok, online marketinges (weboldalam itt van: www.vajdazsuzsi.hu ) támogatóként, kivitelezőként dolgozom nap mint nap, mégis jött egy felkérés, hogy dolgozzam alkalmazottként egy cégnek… jó, hát miért ne, azért jól jön, ha fixen egy nagyobb összeget kapok. Bár voltak furcsa érzéseim, kellemetlen, negatív sugallataim, nem foglalkoztam ezzel, mert úgy voltam vele, hogy próbáljuk meg, aztán meglátjuk, hogy mi lesz.

A cég egy csapatépítőt szervezett a Balaton mellé. Ezzel nincs is baj, mert egy csapatépítő jó is lehet(ne)… ha a progam és a csapat nyitott és befogadó.

Az indulás napján már migrénnel indítottam, és olyan megérzésem volt, hogy én ide nem akarok jönni. Hogy miért? Azt magam sem tudom, csak éreztem, hogy nagyon nem akaródzik menni… de elindultam, és annak rendje és módja szerint találkoztam a többiekkel, igyekeztem asszimilálódni…

Éreztem akkor is, hogy én bizony nem tartozom ide, hiszen egyrészről: nem vagyok alkalmazott, és mivel nem vagyok fejben alkalmazott, nem tudok már úgy gondolkodni, másrészről pedig én az az ember vagyok, aki az intuíciói alapján éli a  mindennapjait, és ebbe belefér nagyon, de nagyon sokminden: ha akarom, dolgozok, ha akarom, akkor szarok a világba… Tudom, hogy ez nagyon felsőbbrendűnek tűnik, azonban egy többemberes gyerek mellett nagyon de nagyon meg kellett tanulnom megismerni saját magam miközben a saját gyerekemet is egyre jobban megismertem. És ahogyan teltek a napok, és módszereket, eszközöket ismertem meg, egyre jobban elfogadtam azt, hogy milyen vagyok, és elfogadtam azt is, hogy az a legjobb, ha saját magam igényei mentén élem a mindennapjaimat.

Hogy ezt nem lehetséges, hogy ez szembe megy a társadalom elvárásaival? Hidd el, sokszor elgondolkodtam már ezen én magam is, hiszen sokszor be akartam illeszkedni, sokszor akartam, hogy szeressenek…, és mindent meg akartam tenni ezért, és mégse sikerült…

Visszatérve a történetre tehát, megérkeztünk a helyszínre, és mindenki elfoglalta a szobáját, majd szétszéledt. Én szomjas voltam és egyre jobban fájt a fejem. A szállás mellett volt egy étterem, gyorsan bementem oda, és meg is ittam 2 db Pepsit… közben elmélkedtem, gondolkodtam, a többiek meg eltűntek, mindenki a saját csapattársával bandázott.

Nekem ez a helyzet már nagyon kellemetlen volt, akármerre indultam, sehol senki, és mindenki másik irányba ment… engem nem igazán akartak bevenni a buliba… a fejem meg egyre jobban fájt.

Jött a borkóstoló… Ó, istenem, gondoltam… vacsora előtt… az mindig nagyon gáz… de én nem szólhatok bele, hiszen én vagyok a legfiatalabb a csapatban…

Vacsira már kurvára fájt a fejem, és amint annak vége lett, azonnal ott is hagytam a bandát mondván, muszáj egyet pihennem… Majd egy alapos zuhanyozás után visszatértem, és felvettem egy olyan rövidnadrágot, ami iszonyatosan nagy volt rám, ugyanis az utóbbi idő stresszei miatt nagyon lefogytam… Na, gondoltam fasza, gatya leesik, másik nincs, még egy ok, hogy ne menjek le… de mégis lementem a többiekhez…

Ott voltak páran, jeleztem nekik, hogy akkora a nadrág, hogy kellene egy öv… erre összenéztem az egyik kollégámmal, és egyszerre mondtuk, hogy BÁLAMADZAG! Egy jót röhögtünk ezen… és akkor úgy éreztem, hogy valakivel megértem magam, valakivel egy titkos szövetséget alkotok, amit más nem… 

És igen, a történet tanulsága az lenne, hogy sosem baj, ha kívülállónak érzed magad, és ezt el is mondod, bár sokan el fognak mellőled pártolni, mindig lesz valaki, aki akkor fog jönni, amikor nagyon szükséged van rá. Ne hidd, hogy rossz vagy, ne hidd, hgoy kevés vagy, ha egy társaságba nem fogsz beletartozni – lesz másik, ahova fogsz tartozni. Azért, mert más vagy, nem vagy sem rossz sem rosszabb! Egyszerűen ilyen az élet, és erre engem az én kis többemberes gyerekem tanított meg: elfogadom a másikat olyannak, amilyen, és maximális nyitottságot mutatok felé, mert ő egyek vagyunk, az univerzum szemében nincsen jobb vagy rosszabb… EGYEK VAGYUNK A SZERETET RENDJE MENTÉN!

Értékes vagy, elég vagy, jó vagy!

Te vagy a lehető legjobb anyukája gyerekednek!

Szeretettel:

Zsuzsi


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Avatar placeholder

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.