Amikor megszületik a kisbabánk – valljuk be – már van egy előzetes képünk, elképzelésünk arról, hogy milyen lesz, hogy hogyan fogunk együtt szórakozni, játszani, ellenni…
Aztán ahogy telnek a napok, látjuk, hogy hát kb. semmi sem úgy van, mint ahogyan azt előzetesen máshol láttuk, ahogy olvastuk, stb-stb.
Az ilyen elképzelések, vagy más néven elvárások - igen, elvárások, hiába szépítem - szépen a tudatalattiba beépülnek, és onnan működtetnek minden mozdulatunkat, minden kommunikációnkat.
És hát nálam is ezek működtek régen…
De hogy jön ide a villanypásztor?
Hát úgy, hogy történt, hogy elhívtak minket egy lovardába, mert az egyik ismerős lányai mentek a szokásos lovaglós órájukra.
Gondoltam, hogy ez jó lesz, mert a férjem nem volt itthon, és akkoriban még nehezebben éltem meg az ilyen szalmaözvegy napokat, így persze, kapva kaptam az alkalmon. Közben azért már a gyomrom görcsben volt, mert nem tudtam, hogy Villő mit fog alakítani – hát igen, ez már egy korábbi beidegződés, hitrendszer, melyet szépen elkezdtem működtetni – mondják ezt teremtésnek is, igen ám, de a hülyeséget is meg lehet teremteni, nem csak a jót… De visszatérve az esethez.
A lányok elmentek lovagolni, és én ottmaradtam a gyerekemmel a lovardában… volt rajtunk kívül még egy-két család, akiknek a gyereke a kis homokozóban ásta a homokat, keresett kincset, stb. de az én gyerekem ugye nem akart oda menni…
Elindult, futott, zavarászta a kutyákat, tehát adta a feladatot nekem, folyamatosan figyelnem kellett, miközben az ismerősöm mantrázt, hogy jajj, ne aggódjak, nem kell annyira figyelni rá, jól elvan… ahan, persze, csak hát Villőről van szó.
Felfedeztük, hogy van egy pici tyúkól is a lovardában, ahol vannak cukker mini japán kakasok és egyéb más tyúkok is. Na, mondom, szuper, legalább egy darabig elleszünk… Villő ugye nem tud semmit sem a szemével nézni, így elkezdett a drótkerítésen keresztül mindenféle botot meg füvet bedobálni a tyúkoknak… gondoltam, otthagyom, és az 5 méterre levő ismerőshöz mentem beszélgetni.
1 perc sem telt el, Villő visítva rohant, hogy valami a lábát megszúrta… én mosolyogtam, hogy de jó, a kakas megcsípett, mert elégg harciasnak tűnt az a kiskakas…
De nem, a gyerek váltig állította, hogy nem, hanem valami ott a kerítésnél… hát jó, akkor mutasd meg – mondtam neki.
Na, és akkor jött a döbbenet: villanypásztor volt bevezetve a kerítés mellé… és az én drága gyerekem azt fogdosta meg…
Néma csend jött részemről… most mi a szart csináljak?
Jó, Villő gyere el innen… gonodoltam, hogy mostmár lesz egy kis nyugi, de nem… megtalálta a bakot, amivel a kocsik kerekét rögzítik, azt kihúzta és a kocsi mellett levő lószart kezdte el kenni szét vele…
… én csak néztem teljese kétségbeeséssel, az ismerősöm röhögött, a többi gyerek szülője lesajnálóan pislogott…
Akkori fejemmel még rohadtul zavart ez az egész, ma már tudom, hogy lelkileg nagyon de nagyon nem voltam jól, és azt az elvárást hoztam, hogy a gyereknek csend a neve, és csak ül, nem csinál semmit. Ez bizony egy kemény hitrendszer, amit a szüleinktől hozunk, és én is hoztam, mert én egy abszolút Buddha-gyerek voltam… letettek, és ottmaradtam, semmit nem csináltam. Namármost, az én gyerekem nem ilyen… abszolút nem ilyen… ő mindent kipróbál, kiabál, hisztizik, visít, szarik a szabályokra… és ezzel engem tesz olyan helyzetbe, hogy igenis el kell az elvárásaimat felejteni, mert nem érnek semmit, és csak szarul érzem magam.
Mit tehetsz, hogy a hitrendszereidet felül tudd írni?
- A hitrendszerek nagyon de nagyon mélyről jönnek, így csak úgy tudsz velük dolgozni, ha felismered, és tudatosan emlékezteted magad, hogy ez bizony nem én vagyok, ez nem az én gondolatom.
- Keress módszereket, eszközöket, próbálj ki minél többfélét, hiszen nem mindenkinek jön be minden, én például kipróbáltam a Theta Healinget, voltam látónál, voltam energetikai kezelésen, nekem az Intuyching jött be.
- Fogadd el, hogy ha nem vagy jól érzelmileg, akkor semmit nem ér a tudatosság… előbb jól kell lenned, hogy te is jó döntésekehet hozz.
- Keress segítséget! Ez az a munka, amit egyedül nem fogsz tudni meglépni.
- Tölts le ingyenes anyagokat, meditálj, fuss, mozogj, mert ha bekapcsolnak a hitrendszereid, akkor a legjobb, ha tereled a figyelmed, hogy tisztán tudj gondolkodni.
A legfontosabb, hogy nem vagy egyedül!
Kérj segítséget!
Nekem nehéz volt, de ma már tudom, hogy kihez forduljak!
Írj nekem, ha úgy érzed, hogy én tudok segíteni…
Szeretettel
Zsuzsi
